Példabeszédek 10
1 Salamon bölcs mondásai. &A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.
23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]
24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.