Énekek Éneke 2
1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdõnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme.
5 Erõsítsetek engem szõlõvel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az õ balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult, &az esõ elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, &és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, &a magas kõszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörûséges, &és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szõlõket elpusztítják; &mert a mi szõlõink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: &térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, &vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.