Józsué 11
1 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,
2 És azokhoz a királyokhoz, a kik [laknak vala] észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;
3 A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
4 És kijövének õk és velök az õ egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
5 És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.
6 Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.
7 Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.
8 És adá õket az Úr Izráelnek kezébe, és verék õket és ûzék õket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék õket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.
9 És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az õ lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.
10 Majd visszafordula Józsué ugyanazon idõben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az elõtt);
11 És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén õket fegyver élével; nem maradt meg egy élõ sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.
12 És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé õket fegyver élével, kipusztítván õket, a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.
13 Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.
14 És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták õket. Nem hagytak meg egy élõt sem.
15 A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az õ szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
16 És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.
17 A kopasz hegytõl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé õket.
18 Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
19 Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.
20 Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje õket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa õket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
21 Majd elméne Józsué ez idõben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirbõl, Anábból és Júdának minden hegyébõl, és Izráelnek minden hegyébõl; városaikkal együtt törlé el õket Józsué.
22 Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
23 Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.