Birák 17
1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;
2 És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és
a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én
nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam,
az Úrtól!
3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ
anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért,
hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most
visszaadom azt tenéked.
4 De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz
ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített
abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és
készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai
közül egyet, és ez lõn néki papja.
6 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a
mit jónak látott.
7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való,
ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott
tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka
házához, vándorlása közben.
9 És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának
Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]
10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én
adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és
eledelt. És a Lévita beszegõdött.
11 És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn
néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.
12 És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka
házánál.
13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita
lett papom.