Birák 18
1 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban
keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem
jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
2 És elküldöttek a Dán fiai az õ házoknépe közül öt férfiút, vitéz
férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból,
hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik:
Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez,
a Míka házához, és ott megháltak.
3 Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és
hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt,
és mi járatban vagy?
4 Õ pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott
engem, és papjává lettem.
5 És mondának néki: Kérdezd meg Istentõl, hogy hadd tudjuk meg, ha
szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?
6 És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen
jártok, az Úr elõtt van.
7 És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely
benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása
szerint [él] csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki õket
bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a
sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8 És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték
tõlök az õ atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
9 Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet,
hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre,
hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
10 Ha elmentek, biztonságban élõ néphez mentek, és a tartomány tágas; mert
Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak
a földön van.
11 És elment onnét a Dán nemzetségébõl, Czórából és Estháolból, hatszáz
férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
12 És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért
hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim
mögött fekszik.
13 És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
14 És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda
atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és
öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
15 És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és
köszöntötték õt: Békességgel!
16 A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai
közül valók voltak, a kapu elõtt állott.
17 És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor
felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a
teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu elõtt a
hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
18 Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet,
az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit
míveltek?
19 Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jõjj el
velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember
házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek
légy papja?
20 És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a
faragott képet, és velök a nép közé ment.
21 És megfordulván elvonultak, magok elõtt küldve a gyermekeket, a barmokat
és drágaságaikat.
22 Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka
házának szomszédságában laktak, összegyûltek, és utána mentek a Dán
fiainak.
23 És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának
Míkának: Mi bajod van, hogy [így] felsereglettél?
24 És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket
készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és
[mégis] azt mondjátok nékem: mi bajom van?
25 És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne
rontsanak e felbõszített emberek, és te a magad életét és házadnépe
életét el ne veszítsd!
26 És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok
erõsebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
27 Õk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt,
és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élõ nép ellen, és
leölték õket fegyvernek élivel, és a várost megégették tûzzel.
28 És nem volt senki, a ki õket megszabadította volna, mert messze volt
Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. [Lais] pedig a Béth-Rehob
völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és
telepedtek meg benne.
29 És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak
nevérõl, a ki Izráelnek született volt. Bár elõször Lais
volt a város neve.
30 És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet,
és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az õ fiai voltak papok a
Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
31 És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett,
mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.