Birák 21
1 És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem
adja leányát Benjáminnak feleségül.
2 És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elõtt, és
felemelve szavát, nagy sírással sírt.
3 És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy
ma Izráelbõl egy nemzetség hiányzik?
4 És lõn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen
égõáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
5 És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe
az Izráelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek
volt [egyszer] a felõl, a ki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván:
Meghalván meghaljon [az!]
6 És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az õ atyjokfiát, és mondának:
Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbõl.
7 Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget
[kaphassanak? ]Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik
feleségül a mi leányainkat.
8 És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közül, a ki nem jött fel
az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött
fel senki a gyülekezet táborába.
9 Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád
lakosai közül.
10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút,
és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-
Gileád lakóit fegyvernek élivel, [még] az asszonyokat és a gyermekeket
[is.]
11 És ezt [kell] cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a
ki már férfiúval hált, öljetek meg.
12 Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, a kik
[még] nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték õket a
táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
13 És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a
Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.
14 Így tért vissza abban az idõben Benjámin, és nékik adták azokat
feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így
sem lõn elég nékik.
15 És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr [ilyen] rést csinált az
Izráel törzsein.
16 Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is
feleséget [kapjanak,] mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
17 És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, a kik
megmaradtak, mert nem szabad Izráelben [egy] nemzetségnek sem
eltöröltetni.
18 De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek
az Izráel fiai, mondván: Átkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!
19 És mondának: Ímé az Úrnak esztendõnként [való] ünnepnapja lesz most
Silóban, a mely északra fekszik Bétheltõl, napkelet felé az országút
mellett, a mely Bétheltõl Sikem felé visz, és délre Lebonától.
20 [Ezt] parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és
leselkedjetek a szõlõkben.
21 És ha látjátok, hogy jõnek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor
jõjjetek elõ a szõlõkbõl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló
leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.
22 Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jõnek perlõdni, akkor azt
mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk
mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most
[nem] vagytok vétkesek.
23 És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és võnek feleségeket az õ számuk
szerint a tánczolók közül, a kiket elraboltak. És elmentek, és
hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
24 Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idõben, mindegyik a maga
nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.
25 Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt
cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.