Birák 3
1 Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által
kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
2 Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa
õket hadakozásra, csak azokat, a kik azelõtt ezt nem tudták:
3 A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a
Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a
Baálhermon hegyétõl fogva Hamath bemeneteléig.
4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy
meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket
parancsolt az õ atyáiknak Mózes által?
5 Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok,
Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
6 És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda
adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és
elfelejtkezének az Úrról, az õ Istenökrõl, és a Baáloknak és Aseráknak
szolgáltak.
8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá õket Kusán-
Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak
az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.
9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott
az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb
öcscsét.
10 És az Úrnak lelke vala õ rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint
kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia
királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz
fia.
12 De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt, és
megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert
gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.
13 Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte
Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14 És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz
esztendeig.
15 Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót
támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki
suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak,
Moáb királyának,
16 Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt az õ
ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen
kövér ember vala.
18 És lõn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az
embereket, a kik az ajándékot vitték vala.
19 Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévõ kõbányáktól és monda:
Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és
kimenének elõle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az õ hûsölõ felházában ült
magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És
fölkele [az] a királyi székbõl.
21 Akkor kinyújtá Ehud az õ balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról,
és beleüté azt annak hasába.
22 És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver
vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sõt átment annak
vékonyán.
23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház
ajtait, és bezárta.
24 A mint õ kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház
ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölõ
kamarájában.
25 De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját,
fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az õ urok ott feküdt a földön
halva.
26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a
kõbányák mellett, Szeiráhba futott.
27 És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és
alámenének õ vele az Izráel fiai a hegyrõl, és õ elõttük.
28 És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti
ellenségeteket, Moábot. És levonultak õ utána, és elfoglalák a Jordán
réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit
általkelni.
29 És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erõs és
vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
30 Így aláztatott meg Moáb abban az idõben Izráel keze alatt. És
megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.
31 Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz Filiszteus
férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá õ is Izráelt.