Birák 4
1 De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei elõtt,
mikor Ehud meghalt.
2 Azért adá õket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban
uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok
[városában], Harósethben lakott.
3 És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt,
és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erõszakkal.
4 Ebben az idõben Debora, a prófétanõ, a Lappidoth felesége volt biró
Izráelben.
5 És õ a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim
hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
6 És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-
Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek
Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer
embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
7 És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát,
Jábin hadvezérét, az õ szekereit és seregét, és kezedbe adom õt.
8 És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem,
én sem megyek.
9 Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a
dicsõség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr
Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10 Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive
magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11 A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a
Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél
vonta fel, mely Kedes mellett van.
12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a
Thábor hegyére.
13 Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret,
és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethbõl, a
Kison patakjához.
14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe
adja az Úr Siserát! hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a
Thábor hegyérõl, és a tízezer ember õ utána.
15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával
fegyvernek élivel Bárák elõtt, anynyira, hogy Sisera leugrott
szekerérõl, és gyalog futott.
16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok
[városáig] ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt,
még csak egyetlen egy sem maradt meg.
17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének
sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus
Héber háznépe között.
18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jõjj be Uram, jõjj be hozzám,
ne félj! És betére õ hozzá a sátorba, és betakará õt lasnakkal.
19 [Az] pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert
szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlõt, és ada néki inni, és
betakará õt.
20 És [az annakfelette] monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki
jõne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és põrölyt võn kezébe,
és beméne õ hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy
beszegezõdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt
vala, és így meghala.
22 És ímé, a mint Bárák ûzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és
monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És
beméne õ hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel
fiai elõtt.
24 Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán
királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.