Birák 5
1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok
az Urat!
3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket
mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült
a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának.
5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az
Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.
6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak,
&És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem
én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.
8 Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk
elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az
Izráel között?
9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként
ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10 Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog
jártok: [mind] énekeljetek!
11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak
igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a
kapukhoz vonul az Úr népe!
12 Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
&Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok
ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé;
&Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát
tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A
völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy
elhatározások.
16 Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
&Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a
tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség
magaslatain!
19 Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai
&Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy
erõt én lelkem!
22 Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak
lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére
vitézei közé.
24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A
sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!
25 [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26 Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És
ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,
27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett;
&A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28 Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül:
&"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok
szavait ismételgeti:
30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két
leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka
szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt, két
tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek,
[tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És megnyugovék a föld
negyven esztendeig.