Birák 6
1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá
õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.
2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól [való
féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat,
rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben vannak.
3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az
Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.
4 És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész
addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem
juhot, sem ökröt, sem szamarat.
5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a
sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és
ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.
6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz
kiáltának az Izráel fiai.
7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:
8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az
Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki
titeket a szolgálatnak házából,
9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden
nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az
õ földjüket.
10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok;
de ti nem hallgattatok az én szómra.
11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában
van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon
épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl.
12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs
férfiú!
13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért
bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl
beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket
Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták
kezébe.
14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te
erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek
téged?
15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az
én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb
atyámnak házában.
16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy
embert.
17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek,
adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az
én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek,
míg visszatérsz.
19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbõl
kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét
fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.
20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan
kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy
cselekedék.
21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és
megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a
kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak
angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.
22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj
nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre!
23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!
24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak
[(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer
nemzetségének [városában,] Ofrában.
25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak
ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál
oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.
26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek
tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg
égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.
27 Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a képen
cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt
atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni,
éjszaka tevé meg.
28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt
törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a második
tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték.
29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána
kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia
cselekedte ezt a dolgot.
30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell
halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely
mellette volt.
31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek
ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette, ölettessék meg
reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára lerontatott!
32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ vele
Baál, mert lerontotta az õ oltárát.
33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és
általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:
34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá
az Abiézer [házát,] hogy õt kövesse.
35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és
követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének
eleikbe.
36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod
megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad,
37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz
harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errõl megtudom, hogy [valóban]
az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad.
38 És úgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat,
harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.
39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem,
hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e
gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész
földön.
40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lõn szárazság csak magán a
gyapjún, míg az egész földön harmat lõn.